Újabb lépést tett előre az olimpiai bajnok úszó Kós Hubert – mondta a szingapúri világbajnokság tanulságait összegezve Sós Csaba szövetségi kapitány. A 22 éves versenyző 200 háton arany-, 200 vegyesen bronzérmet nyert, míg 100 háton nagyot csatázott a riválisokkal és negyedik lett.
„15-20 év alatt lépésről lépésre, tudatosan lett felépítve, és ez ugyanúgy folytatódott Bob Bowmannél is, aki nem esett túlzásba vele, nem tette be sorozatterhelésekbe, mondván először érjen el mindent, és utána próbálgathatja a képességeit viszonylag kockázat nélkül” – mondta Sós Csaba az InfoRádióban Kós Hubert felkészülése és teljesítménye kapcsán.
A szövetségi kapitány elismerte, Kós Hubert rengeteget versenyez az Egyesült Államokban, ami ennek az életkornak egy jellemzője, ám ez a leghatékonyabb módszer, amivel fejlődni lehet. Mint mondta, az edzések segítségével már nemigen tud előrébb lépni, viszont a versenyhelyzetekben oda kell tennie magát. Sós Csaba visszatekintve leszögezte, hogy a fiatal úszó nagyon komoly teljesítményeket nyújtott Szingapúrban, mindenben egyéni csúcsot úszott és az összes számában legalább döntős lett –
ezek a bravúros teljesítmények is bizonyítják, hogy a versenyző jó úton halad.
Szakvezetőként úgy véli, az egyenletes fejlődési tempó megnyugtató. Kivételesnek látja, hogy valaki több mint egy évtizeden keresztül ugyanannál az edzőnél van, mindig olyan terhelést kap, ami aktuálisan a legmegfelelőbb számára, és bár a tehetsége sosem volt kérdéses, jó, hogy a szervezete „megfelelően reagál az ingerekre”.
A szövetségi kapitány azt is kiemelte, hogy Kós Hubert esetében szerencsére a támogató és biztos családi háttér is adott, és ez is jelentős szerepet játszik a teljesítményében. Sós Csaba szerint
az úszó következő nagy állomása a világrekord megdöntése lehet 200 háton.
Ha ugyanis nincs úgy folyamatosan terhelve, mint ahogy a mostani, szingapúri világbajnokságon volt, ahol egyébként ebben a számban 150 méternél világcsúcs részideje volt, hanem frissen és felkészülten áll rajthoz, akkor új világcsúcsot is felállíthat.
Utólag visszagondolva a szövetségi kapitány nem tekinti csalódásnak, hogy Kós Hubert „csak” 4. lett 100 háton, mert mint mondta, maga az úszó is megállapította, hogy nem sikerülhetett volna a dobogós hely. A sprintszámokban végig bírni kell az iramot, és talán legközelebb bírni is fogja. Most viszont úgy véli, helyesen döntött az úszó, hogy ezt így vállalta.
Többen is elmaradtak a remélt eredményektől a szingapúri vizes világbajnokságon, a magyar válogatott két erőssége, Késely Ajna és Milák Kristóf pedig nem is utazott el.
Késely Ajna kapcsán, aki egészségügyi okokból hagyta ki a tornát, a szövetségi kapitány azt mondta, az első és legfontosabb, hogy rendbe jöjjön. Ha valakinek valamilyen mozgásszervi problémája adódik, azt nem lehet félvállról venni, mert később nagyobb baj is lehet belőle. Hozzátette,
rendszeres kapcsolatban van az edzőjével, és tudni fogja, amikor újra teljes értékű edzéseket végezhet, valamint erősen bízik benne, hogy jövőre ismét láthatjuk versenyezni.
A szintén távol maradó Milák Kristóf esetén Sós Csaba azt mondta, egyetért volt edzőjével, Selmeci Attilával, és nem mer jóslatokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy részt vesz-e majd 2028-ban a Los Angeles-i olimpián. Mint mondta, kizárólag az ő döntése, hogy nyer, vagy sem. Azt lényegtelennek tartja, hogy most Szingapúrban valaki esetleg jobbat úszott, mint Milák három éve. Ha felkészül és odaáll, „megeszi reggelire” a kihívókat.
Sós Csaba arról is beszélt, hogy mindig vannak egy nemzeti keretben olyanok, akik elmaradnak a várt eredménytől, de mindegyik eset más. Nem lehet ugyanúgy tekinteni arra, aki nem készült fel kellőképpen, mint arra, aki nem tehet a dologról.
Nem hibáztatja sem Jackl Vivent, sem Mihályvári-Farkas Viktóriát, sem pedig Fábián Bettinát, aki a nyílt vízi úszásnál már eleve sérült volt és úgy ment át utána a medencébe.
Mihályvári-Farkas Viktória kapcsán külön elmondta, hogy jó ideje keresi önmagát, és nyílt vízen végre világbajnoki bronzérmet tudott szerezni, a medencés számok viszont meglátása szerint nem fognak működni neki. Jackl Vivien esetén pedig kiemelte, hogy életkorából adódóan nehézségekkel küzd, hiszen lányok esetén sokkal drasztikusabb a serdülőkori változás, mint a fiúknál, emiatt pedig bizonytalanná válnak a szereplései. Megjegyezte, lehetséges, hogy ez a világtorna talán most túl sok volt neki, ettől függetlenül a tehetsége nem tűnt el, maximális teljesítményt nyújt, és így is a 11. legjobb lett a világon.