Kapus: PAT BONNER
A hihetetlen fizikai adottságokkal megáldott, egyszerűen, pózoktól mentesen, mégis nagyon hatékonyan védő Patrick „Packie” Bonner 1960. május 24-én született. 1978-ban a legendás Jock Stein szerződtette a glasgow-i Celtichez, amelyben aztán szinte teljes további pályafutását töltötte. 1998-ig 642 bajnoki meccsen őrizte a skót katolikusok csapatának kapuját. Apropó, katolikusok! Pályafutása egyik legnagyobb pillanata, az 1990-es Mondialén a románok ellen remeklésével megnyert nyolcaddöntőbeli tizenegyes-párbaj után alkalma volt II. János Pál pápával beszélni. A Szentatya az alábbi mondattal tisztelte meg: „Tudom, hogy te vagy a kapus. Én is az voltam hajdanán.” Bonner 1981 és 1996 között nyolcvanszor védte az ír válogatott hálóját, az 1988-as Európa-bajnokságot, valamint az 1990-es és az 1994-es világbajnokságot is végigvédte.
Jobbhátvéd: JOHN CAREY
John James Carey az All-Star-csapatunk legidősebb tagja, 1919. február 23-án született Dublinban, 1995. augusztus 23-án hunyt el. 1936 novemberében mindössze 250 fontért (!) került a St. James Gate csapatából a Manchester Unitedhez, amelyben aztán 1953-ig 344 mérkőzésen játszott. (Azért ilyen „kevés”, mert a háború miatt 1940 és 1945 között egyetlen meccset sem játszott a Manchester Unitedben. Olaszországban is szolgált, Carlo becenéven több profi csapatba is beszállt, nem hivatalos meccsekre.) Igazi őstehetség volt, mindössze a harmadik futballmeccsén fedezte őt fel Louis Rocca, a korszak legélesebb szemű manchesteri játékos-megfigyelője. Carey FA-kupa-győztes lett (1948), nyert bajnoki címet a Man Uniteddel (1952), megválasztották Angliában az Év játékosának (1949). Huszonkilencszer játszott az ír, s kilencszer az északír válogatottban. Ő volt a csapatkapitánya annak az ír válogatottnak, amely 1949-ben 2:0-ra verve az angolokat, az első nem-brit legyőzője lett hazai pályán a háromoroszlánosoknak. 1947-ben ő volt a csapatkapitánya az Anglia ellen pályára lépett Európa-válogatottnak.
Középső védő: DAVID O’LEARY
Londonban született 1958. május 2-án, 1973-tól húsz éven keresztül játszott az Arsenalban. Mindmáig senki sem szerepelt nála több bajnoki (558), illetve általában hivatalos (722) mérkőzésen az Ágyúsoknál. Kétszeres angol bajnok (1989, 1991), kétszeres FA-kupa-győztes (1979, 1993), Ligakupa-győztes (1987), KEK-döntős (1980). 1993 nyarán átszerződött a Leeds Unitedbe, két évvel később vonult vissza. Az ír válogatottban – noha egy ideig kifejezetten rossz viszonyban volt Jackie Charltonnal – 68 mérkőzésen szerepelt. 1976. szeptember 8-án debütált a zöld mezben, válogatottbeli csúcspontja az 1990-es világbajnokság románok elleni nyolcaddöntője volt, amelyen ő értékesítette a sorsdöntő tizenegyest. 1993. május 26-án az ír szövetség gálamérkőzést rendezett a tiszteletére, ezen a magyar válogatott 4-2-re győzött Dublinban.
Középső védő: JOHN O’SHEA
Az ír válogatott mostani másodedzője – tavaly ő meccselt megbízott szövetségi kapitányként a magyarok ellen – John Francis O’Shea néven született, 1981. április 30-án. Első két klubja a Ferrybank FC (1989–1995) és a Waterford Bohemians (1995–1998) voltak. Utána került élete fő klubjába, a Manchester Unitedbe, ahol 1998 és 2011 között futballozott, az ezredforduló környékén két kisebb megszakítással (Bournemouth, RFC Antwerp). A Man Uniteddel öt bajnoki címet nyert, összesen 14 fontos titulusa között ott van a BL-elsőség is. 2011 után hét évet játszott a Sunderlandnél, majd az utolsót a Readingnél. Az ír válogatottban 2001 és 2018 között 118 mérkőzésen játszott, ezzel második az örökranglistán Robbie Keane mögött. Három gólt szerzett. Utolsó válogatottsága előtt Írország elnöke, Michael D. Higgins köszöntötte, aki a nemzeti válogatott története egyik leginspirálóbb, legelkötelezettebb és leginkább csodált tagjának nevezte. A Liverpool elkötelezett hívei talán Mark Lawrensont állították volna erre a posztra… Mások talán Paul McGrath-t, mindkettő kitűnő választás.
Balhátvéd: DENIS IRWIN
Joseph Denis Irwint (1965. október 31–) a kilencvenes évek Tony Dunne-jának tartották a Manchester Unitednél, utalva az elődre, a hatvanas évek nagyszerű, BEK-győztes, 32-szeres ír válogatott balhátvédjére. Hasonló kettejük termete, nemzetisége, sikeressége, meg még az is, hogy több mint egy évtizeden át szolgálták a Vörös Ördögöket. Denis Irwin, a Leeds United, majd az Oldham Athletic egykori szélsőhátvédje 1990 júniusában lett Sir Alex Ferguson játékosa, 2002-ig 368 bajnokit játszott, 19 titulusával a legeredményesebb ír játékos Ronnie Whelannal és Roy Keane-vel holtversenyben. Hétszeres bajnok, háromszoros FA-kupa-győztes, egyebek mellett BL-, KEK-, európai Szuperkupa- és Világkupa-győztes. Pályafutását a Wolverhamptonban zárta le, 2004-ben. Az ír válogatottban 1990 és 1999 között 56 mérkőzésen négy gólt szerzett, játszott az 1994-es világbajnokságon.
Jobb oldali középpályás: ROY KEANE
Roy Maurice Keane 1971. augusztus 10-én született Corkban, a Cobh Ramblerstől szerződtette a Nottingham Forest, a legendás edző, Brian Clough személyes „parancsára”. 1993 nyarán 3,75 millió fontért vette meg a Manchester United, amelyben a korszak egyik emblematikus játékosává, csapatkapitánnyá emelkedett. 2005-ig tizenkilenc titulust nyert (17 bangol kettő skót), hétszeres bajnok, négyszeres FA-kupa-győztes, BL-győztes, 1999-ben az ő góljával nyerte meg a United a Világkupát Japánban. 2000-ben az újságírók és a profi futballisták is az Év játékosának választották Angliában. „Keano” 326 bajnoki meccsen játszott Sir Alex Ferguson csapatában. Súlyos viták után távozott az Old Traffordról, s aztán már csak tíz bajnokit játszott új állomáshelyén, a Celticben. 1991. május 22-én mutatkozott be az ír válogatottban, részt vett az 1994-es világbajnokságon, a 2002-esről ellenben lemaradt, a szövetségi kapitánnyal, Mick McCarthyval folytatott vitája miatt. 2005-ig 67 mérkőzésen 9 gólt szerzett az írek mezében.
Középső középpályás: RAY HOUGHTON
A nagy és emlékezetes ír gólok mestere, Raymond Houghton 1962. január 9-én született Glasgow-ban. Ír származású édesapja 1972-ben Londonba ment munkát keresni, a fia így csapatokban kezdett játszani, s lett profi, a West Ham United (1979–1982), majd a Fulham (1982–1985) tagja volt. 1985 őszén az akkor szebb napokat élő Oxford középpályása lett 125 000 font ellenében, az 1986-os Ligakupa-győzelem pályafutása első nagy klubsikere lett. 1987 októberétől 1992-ig a Liverpool FC sztárja volt, két bajnoki címet, s két FA-kupa-győzelmet is szerzett. 1992 nyarától 1995-ig az Aston Villában, majd két évet a Crystal Palace-ben és kettőt a Readingben játszott, 2000-ben a Stevenage Borough együtteséből vonult vissza. 1986. március 26-tól 1997-ig 73 mérkőzésen játszott az ír válogatottban, egyebek mellett az 1988-as Eb-n és az 1990-es, illetve az 1994-es világbajnokságon. Az NSZK-ban az angoloknak, az Egyesült Államokban az olaszoknak lőtte az ír futballtörténelem egyik legemlékezetesebb, leglátványosabb gólját.
Középső középpályás: LIAM BRADY
1956. február 13-án született, kora kiemelkedően legjobb ír futballistájának, sőt a hetvenes években az angol élvonalban szereplő egyik legtechnikásabb játékosnak tartották. A St. Kevin’s Boys, majd a Home Farm kölyökjátékosa már 1971-ben Londonba, az Arsenalhoz került, 1973-ban mutatkozott be az első csapatban. 1979-ben FA-kupa-győztes lett, 1980-ban KEK-döntőt játszott. 1980-ig 235 bajnoki mérkőzésen 43 gólt szerzett, majd – miután az olasz szövetség ismét felnyitotta a sorompót a külföldi játékosok előtt – Giovanni Trapattoni játékosa lett a Juventusban. A torinói klub őt választotta az új korszak első légiósának, miután Brady remekelt 1980 tavaszán az Arsenal színeiben, a Juve elleni KEK-elődöntőben. Liam Brady, aki sráckorában olyan mennyiségben tömte magába a fish and chipset, hogy társai Chippynek becézték, 1982-ig, Michel Platini és Zbigniew Boniek érkezéséig maradt a Juvénél – mindkét szezonjában bajnoki címet nyert a Zebrákkal –, de aztán még öt éven át az olasz élvonalban futballozott, sorrendben a Sampdoria (1982–1984), az Inter (1984–1986) és az Ascoli (1986–1987) mezét viselve. 1974. október 30-án mutatkozott be az ír válogatottban, legjobb meccsének, illetve legszebb góljának a brazilok ellen 1-0-ra megnyertet tartotta, 1987-ből. Miután sérülése és eltiltása miatt nem vehetett részt az 1988-as Eb-n, egyetlen nagy tornán sem szerepelt. Összesen 72 mérkőzésen 9 gólt szerzett a nemzeti tizenegyben.
Bal oldali középpályás: JOHNNY GILES
Michael John Giles 1940. november 6-án született Dublinban. A Stella Marisból 1956-ban került a Manchester Unitedhez, amelynek első csapatába 1958 elején még szerencséjére nem fért be. Így nem utazott el a többiekkel a végzetes, belgrádi BEK-meccsre, amelyről hazafelé tartva repülőgépük Münchenben nyolc játékos életét követelő balesetet szenvedett. 1959-ben Giles már az első csapatban játszott, 1963-ban tagja volt az FA-kupa-győztes együttesnek. Átszerződött az akkor még második vonalbeli Leeds Unitedhez, amelyet hamarosan Anglia legjobb csapatai közé emelt. Tizenkét év alatt 521 mérkőzésen játszott a yorkshire-i klubban (383 bajnokin), 115 gólt lőtt. A második vonalban nyert bajnoki cím (1964) után kétszer az első osztályban is bajnok lett (1969, 1974), megnyerte az FA-kupát (1972), a VVK (1968, 1971, az elsőt a Ferencváros ellen) és a Ligakupát (1968). Leedsi pályafutását az 1975-ös, párizsi BEK-döntőben zárta le, amelyet a Bayern München 2-0-ra megnyert az angol bajnok ellen. Giles 1983-ig játszott még, a West Bromwich Albionban, rövid ideig a Philadelphia Furyben, s végül a dublini Shamrock Roversben. Az ír válogatottban 1959 és 1979 között 59 találkozón játszott. Éveken keresztül önmagát állította be, ugyanis 1973 és 1980 között egyben ír szövetségi kapitány is volt. Hat esztendőn át játékos-menedzserként. Az ír szövetség 2004-ben az előző 50 év legjobb ír játékosának választotta.
Csatár: FRANK STAPLETON
Francis Anthony Stapleton 1956. július 10-én született Dublinban, 1972-ben csatlakozott inasként az Arsenalhoz. Az Ágyúsoknál kapott először profi szerződést 1974-ben, majd 1981-ig 225 bajnoki mérkőzésen 75 gólt szerzett, három FA-kupa-döntőből egyet, éppen a Manchester United ellenit megnyerve. 1980-ban a KEK-döntőig menetelt csapatával. Egymást követő három szezonban ő volt az Arsenal házi gólkirálya. Huszonöt évesen átszerződött a Man Unitedhez, ahol 1987-ig közel azonos teljesítmény nyújtott (223 bajnokin 60 gól), mint londoni alakulatában. A Vörös Ördögökkel kétszer is megnyerte az FA-kupát (1983, 1985). Beírta a nevét a legtekintélyesebb országos klubsorozat történetébe, ő volt az első, aki két különböző klub színeiben is gólt szerzett FA-kupa-döntőben. Az Arsenalban és a Man Unitedben összesen 665 (300+365) hivatalos mérkőzésen 186 (108+78) gólig jutott. harmincegy évesen karrierjének új, vándorló szakasza kezdődött. A következő nyolc évben megfordult az Ajax, az Anderlecht, a Derby County, a Le Havre, a Blackburn Rovers, az Aldershot, a Huddersfield Town, a Bradford és a Brighton csapatában is. Az ír válogatottban 1976 és 1990 között 71 mérkőzésen 20 gólt szerzett. Klubszerződéseiben mindig kikötötte, hogy elmehessen a válogatott mérkőzéseire. Az 1988-as Európa-bajnokságon, élete egyetlen nagy tornáján csapatkapitányként kezdett az írek mindhárom mérkőzésén. Nagy „versenyben” volt Niall Quinn-nel a posztért a csapatunkban. Persze, választhattuk volna akár John Aldridge-et, vagy balszélsőként az ex-liverpooli sztárt, Steve Heighway-t is.
Csatár: ROBBIE KEANE
A Ferencváros jelenlegi edzője 1980. július 8-án, a Dublinhoz tartozó Tallaghtban született, Robert David Keane néven. Tizenhat évesen, 1996-ban került Angliába, a Wolverhampton Wanderershez, előtte a Fettercairn YFC, majd a Crumlin United csatára volt. Az ezredforduló előtt játszott még a Coventry Cityben. A 21. század első évtizedében élte fénykorát, akkor a milánói Inter, a Leeds United, a Tottenham Hotspur (2002–2008, majd 2009–2011), a Liverpool játékosa volt. 2010 után rövid ideig kölcsönben a Celticben, majd a West Ham Unitedben is futballozott, majd öt évet az Egyesült Államokban, a Los Angeles galaxynél is eltöltött. (Közben, 2012-ben, néhány mérkőzést az Aston Villában is eltöltött. Pályafutását Indiában, az ATK-ban zárta le. Summa summarum: 578 profi klubmérkőzésen 251 gólt szerzett. A Spursszel Ligakupa-győztes lett 2008-ban, s nyert négy titulust amerikai pályafutása során is. A Premier League-ben szerzett gólok számát tekintve benne van az első húszban, a hetedik legjobb nem angol köztük. Az ír válogatott rekordere, mind a szereplési számokat (146) és a gólokat (68) tekintve. Ő volt az első futballista a világon, aki 19 egymást követő év mindegyikében szerzett gólt a válogatottban. (Azóta Cristiano Ronaldo megdöntötte a csúcsát.)