Ilyés Ferenc, a magyar szövetség (MKSZ) elnöke úgy fogalmazott: a negyven évvel ezelőtt világbajnoki ezüstérmet nyert válogatott volt a magyar férfi kézilabdasport nagy generációja.
Az MKSZ szerdán ünnepélyes díszebédet adott az 1986-os sikercsapat tiszteletére. Köszöntőjében Ilyés Ferenc felidézte Kovács Péter korábbi szavait, miszerint azt gondolták, elátkozott generáció az övék.
Mint kifejtette: a huszadik század legjobb magyar férfi kézilabdázója arra gondolt, hogy csak egy kicsivel csúsztak le az éremről az 1980-as moszkvai olimpián, majd voltak rendkívül fájó játékvezetői ítéletek a következő világbajnokságon, és volt olyan vb is, amelyen a sok döntetlen akadályozta meg az éremszerzésüket, majd jött az azóta is mindenkinek fájó Los Angeles-i olimpiai bojkott.
„Utána jött ez a fantasztikus ezüstérem, és azóta az idő bizonyította, hogy ti nem elátkozott generáció, hanem a nagy generáció vagytok. Azóta is próbálják elérni, vagy esetleg felülmúlni azt az eredményt, de még nem sikerült” – mondta az elnök.
Hangsúlyozta: akkoriban fájt a játékosoknak, hogy ezüstérmet szereztek, de azóta a történelem megmutatta, mennyire értékes ez a második hely.
Ilyés szerint a csapat erejét, nagyságát nem csak az mutatja, hogy a játékosok mit értek el a pályán, hiszen többen később is a magyar kézilabdát szolgálták edzőként, klubvezetőként.
Kovács Péter megerősítette: sokáig azt hitte, az ő generációjuk mindig elbukik valahol, és negyven évvel ezelőtt már úgy gondolta, nekik semmi nem fog sikerülni. Ekkor azonban jött a vb-ezüstérem, ha nem is derült égből villámcsapásként, de a világklasszis átlövő számára hatalmas meglepetésként.
„Végül bizonyítottuk, hogy mégsem vagyunk amatőrök, mégsem vagyunk kezdők, mégsem vagyunk elátkozottak, hiszen sikerült ezt a jelentős eredményt elérnünk” – fűzte hozzá.
A Budapesti Honvéd BEK-győztese három embert említett meg a jubileum kapcsán: Fazekas Lászlót, az utánpótlás-válogatott néhai szakvezetőjét, valamint Kovács Lászlót és Faludi Mihályt, a felnőtt válogatott egykori szövetségi kapitányait.
A sikercsapat szövetségi kapitánya, Mocsai Lajos emlékeztetett, hogy ez a generáció két részre oszlott: az egyiknek a tagjai utolsó erőpróbaként, utolsó nagy lehetőségként tekintettek a világbajnokságra és az éremszerzésre, a 24-26 év körüli korosztály pedig felnőtt a feladathoz és szintén nagyon magas szinten teljesített.
„Talán ebből a dacból, ebből az elhatározásból, ebből a célból alakult ki az az alkalmazkodás, az a készség, ami a csapat belső tartását és erejét adta. A magyar kézilabdának ajánljuk a mai napig is azt a hármas egységet, amit ott megvalósítottunk” – közölte a mester.
Utóbbit kifejtve elmondta: az első a maximális fizikális felkészítés, a második az egyéni technikai kapacitás, támadó kapacitás, tehetség szerinti gyakorlások építése, a harmadik pedig a sokoldalú stratégia, mind védekezésben, mind támadásban.
„Biztos vagyok benne, ha ma lennétek huszonévesek, ugyanez a csapat óriási frekvenciával, kiegészítve a középkezdés adta lehetőségekkel, ugyanolyan komoly játékerőt képviselne közösen, mint annak idején. Ez a tehetségeteket jelenti” – szólt volt játékosaihoz.
Mint felidézte: nagyon sok időt töltöttek együtt és nagyon sok – minőségileg megtervezett, megalapozott, komoly – munkát végeztek el. A közösség belső tartására is támaszkodhattak, hiszen „az egygólos győzelmek nem véletlenül születtek”.
A kapitány felidézte, hogy az Algéria elleni meccsen Kovács Péter sajkacsontja két helyen eltört, de csakhamar levágták a gipszet, mert a játékos leszögezte, hogy a világbajnokság további mérkőzésein mindenképpen játszani szeretne. Az elszántságának és kezeléseknek köszönhetően ez meg is valósult, a világbajnoki döntőben például öt gólt lőtt.
„Nagyon szerettünk volna nyerni és nagyon szomorúak voltunk. Aznap este vigasztalhatatlanok voltunk, de összességében ez egy sporttörténeti eredmény” – közölte Mocsai, aki arra utalt, hogy a magyar férfiválogatott azt megelőzően, és azóta sem szerzett érmet semmilyen világversenyen.
Meglátása szerint a csapat fizikailag és pszichésen egyaránt olyan kaliberekkel rendelkezett a végjátékokban, akik felvállalták a felelősséget.
„Napi három-négy edzés, magas tervezettség, magas odaadás és óriási fizikai terhelés. Jó munka és kiváló mentalitás. Aki úgy gondolja, hogy manapság mást kell csinálni, az nagyon téved” – értékelt a mester.
Az eseményen a már elhunyt Szabó Lászlón és Oross Tiboron, illetve Adorján János edzőn kívül csak Gyurka János nem jelent meg a negyven évvel ezelőtti válogatott tagjai közül.
A legendás csapat az 1986. február 25. és március 8. között rendezett svájci torna csoportkörében Dániát 25-21-re, Svédországot 23-22-re, Algériát 23-19-re győzte le. A középdöntőben Izland ellen 21-20-ra, Románia ellen 19-17-re, a Koreai Köztársaság ellen pedig 34-28-ra nyert, végül a zürichi döntőben 24-22-re kikapott Jugoszláviától.
A vb-ezüstérmes magyar férfiválogatott kerete:
Bíró Imre, Bordás József, Debre Viktor, Fodor János, Gyurka János, Hoffmann László, Horváth Gábor, Iváncsik Mihály, Kenyeres József, Kontra Zsolt, Kovács Mihály, Kovács Péter, Marosi László, Szabó László, Oross Tibor, szövetségi kapitány: Mocsai Lajos
(MTI)
Gyurka János: Nem. nagyon hitte senki, hogy odaérhetünk végén
Írta a JochaPress
