A 2028-as Los Angeles-i paralimpia szempontjából fontos évet kezd a parakerékpáros válogatott, hiszen amennyiben az év végéig megszerzett ranglistapontok alapján az első 23 európai országban szerepel Magyarország, akkor már idén egy kvótát be tud biztosítani a csapat az ország számára.
Steiner György szövetségi kapitány beszámolója alapján ennek megfelelően nagy csapattal készülnek a sok kötelező pontszerző versenyt tartalmazó idényre, amely tartalmaz három világkupaversenyt (Thaiföld, Belgium és Olaszország), az Európa-bajnokságot Olaszországban, a pálya-világbajnokságot Hollandiában és az országúti vb-t az Egyesült Államokban, valamint négy kisebb nemzetközi versenyt Európában.
Megtisztelőnek tartom, hogy a magyar para- és szervtranszplantált sport néhány jeles kerékpáros képviselőjével töltöttem egy fedél alatt néhány napot. Steiner György irányításával Spanyolországban, a Cyclolodge-ban lakva készültek az idényre. bike4fun.hu
A csapat tagjai – Wermeser Zsombor MC5, Szénási Péter MC4, Császár Attila MC3, Vaszil György MH4 és Bók László MH3 kategóriában – mindent meg fognak tenni, hogy minél több pontot szerezzenek. A szezon első felkészülési állomása március elején egy spanyolországi edzőtábor volt, amelyet a szövetségi kapitány vezényelt a közeledő márciusi thaiföldi világkupát szem előtt tartva.
A táborban részt vett továbbá a szervátültetett világbajnoki ezüstérmes Mezei Gergő is, aki idén az Európa-bajnokságra készül.
„A hét jó hangulatban telt, el tudtuk végezni a tervezett munkát, még akkor is, ha az időjárás az ott töltött idő felében nem kegyes oldalát mutatta, mivel sokszor esett” – idézte fel Steiner György. Rámutatott: az edzőtábor minden évben rendszeresen az egyik legfontosabb összetartó esemény, sok lehetőséget ad a csapatnak, emellett a szezon es tervek véglegesítésében is hasznos.
„Eszméletlen jó volt látni, hogy a testi hibájuk ellenére is milyen vidáman és elszántan mennek tekerni, indulnak a hegyekre is, még rossz időben is. A beszélgetések alatt sokat tanultam tőlük a parasportról, kategóriákról, a versenyeikről, bicajaikról, lehetőségeikről. Ezek után nem hiszem, hogy bármikor bármilyen kifogásom lehet, ha nincs kedvem tekerni, hiszen ők a testük korlátai közé zárva, nyilván sokkal nagyobb nehézségeket legyőzve falják a kilométereket, mint mi, egészségesek, akik sokszor már egy kis széllel vagy hideggel szemben is könnyedén feladjuk a harcot, elfelejtve, mekkora ajándék minden egyes akadálytalan mozdulat.”
