Negyven évvel ezelőtt, 1986. március 16-án játszotta le a magyar labdarúgó-válogatott azt a felkészülési – akkori szóhasználattal élve barátságos – mérkőzését, amelyen 3-0-ra nyert Brazília ellen.
Lantos Gábor írása a Magyar Nemzetben
Az elmúlt négy évtizedben erre az amúgy nagyon szép, de valójában semmit sem jelentő eredményre sok-sok legendát pakolt rá hordalékként az időnek nevezett folyó. Ha az embereket megkérdezzük, mit gondolnak erről a sikerről, nagyon sokan azt a választ adják. hogy ez volt az a diadal, amely teljesen elvakította a magyar játékosokat, futballvezetőket és – nem utolsósorban – a sajtót is. Éppen ezért vizsgáltuk meg azokat a korabeli írásokat, amelyek a győzelem utáni egy hétben születtek. Az eredmény? Legalább annyira meghökkentő, mint ez a 3-0-s siker volt. Ami ugyancsak meghökkentő, az a kor szövetségi kapitányának néhány mondata. Mert Mezey György 40 évvel ezelőtt is azt mondta, amit 2025-ben, néhány héttel a halála előtt.
„Jobb lett volna, ha a brazilok rúgnak nekünk egy hármast.”
Ezt a meglepő mondatot halála előtt nem sokkal mondta Mezey György, a magyar labdarúgó-válogatott 1986-os szövetségi kapitánya, aki a brazilok elleni mérkőzésen ült a Népstadion kispadján. Az első olvasásra furcsa kijelentést Benedek Szabolcs vetette papírra a Mezey című monográfiájában, amely szintén 2025-ben látott napvilágot. Ez a könyv, amely tökéletesen mutatta meg a mexikói világbajnokságra vezető tévút összes stációját, leleplezte volna azt, amiről eddig legendaként beszélünk? Beletromfolt volna a szurkolók lelkivilágába, akik negyven éve olyan ostoba versikéket harsogtak, hogy „Itt a húsvét, itt a nyúl, magyar–brazil 3-0!”.
Nem, szó sincsen itt semmiféle tromfolásról, Mezey ugyanaz mondta, mint két nappal a nagy győzelem után, 1986. március 18-án, amikor hivatali szobájában fogadta Várkonyi Sándort, a Népsport újságíróját. Várkonyi cikkében jól festi le az őrületet: 48 órával a mérkőzést követően is szüntelenül csengett Mezey doktor MLSZ-ben lévő telefonja, úgyhogy a szövetségi kapitány a beszélgetés alatt kénytelen volt a készülék zsinórját kihúzni a falból. Kik telefonáltak? Inkább az a kérdés, hogy kik nem. Szurkolók, szimpatizánsok, drukkerek ezrei akarták hallani Mezey jellegzetes hangját a telefonban.
Vállalatvezetők és szakszervezeti bizalmik dicsekedtek azzal, hogy nekik megvan a mester irodai száma. Tényleg őrület volt az a pár nap.
Ennél azonban sokkal érdekesebb, milyen mondatokat tudott Várkonyi kihúzni Mezeyből. Akik olvasták a korabeli beszélgetést, talán csalódottan tették le az újságot. A szövetségi kapitány ugyanis egyáltalán nem járt a föld felett és nem osztozott abban a hangulatban sem, ami a csapat körül kialakult. Arról beszélt, hogy ez a győzelem semmi más nem volt, mint egy állomás. Örömét fejezte ki, hogy a csapat látványosan játszott és emlékeztett mindenkit arra, hogy a Népstadionban ezt megelőző válogatott meccsen mennyire más volt a hangulat. Igen, a nagy mámorban kevesen emlékeztek az 1985 májusában, Hollandia ellen lejátszott vb-selejtezőre, amelyen a magyarok 1-0-ra kikaptak, s amely után a feldühödött és csalódott közönség lincshangulatot teremtett a Népstadion körül. A mester azt is hozzátette, hogy ebből az eredményből, mármint a brazilok legyőzéséből sem szabad semmiféle messzemenő következtetést levonni, mert ugyan szép ez a diadal, de az 1986-os világbajnokságra semmiféle relevanciája nincsen.
Teljes cikk a Magyar Nemzetben
Írta a JochaPress
