Életének 90. évében elhunyt Komáromy Ferenc, a barátainak Gubek, egykori Davis-kupa játékos, sikeres edző, akinek 38 tanítványa nyert magyar bajnokságot. Mindig komolyan vette a teniszt, de ettől függetlenül bohém embernek ismerték őt. Egy vele készült interjúban így emlékezett az indulásra.
Komáromy Ferenc
“Budapesten születtem 1936-ban. Tízéves voltam, amikor elkezdtem teniszezni a Gázműveknél. Illetve labdát szedni, mert eleinte csak azt csináltuk. Teniszezni akkor volt lehetőség, amikor a mérkőzések vagy edzések szünetében megkaptuk a nagyoktól az ütőt. A Gázműveknél 1951-ig maradtam, közben az ifjúsági csapattal bajnokságot is nyertünk. A Dózsában 1951-től 1955-ig teniszeztem. 1955-ben egyéni ifjúsági bajnok lettem. 1959-től a Vasas következett, ahol 69-ig aktív versenyzőként, majd 1987-ig mint edző szerepeltem.”
Teniszkarrierjét egy 19 hónapos kényszerű kihagyás sem törte ketté.
“Kijutottam külföldre is, nyertem komoly mérkőzéseket. Jártam négyszer Párizsban is, de nem írták be arany betűkkel a nevem a Roland Garros történetébe. Legnagyobb élményem az volt, hogy páros ellenfele lehettem az ausztrál vilagklasszis Newcombe-Roche kettősnek. Alaposan elpáholtak persze, de nem ez volt a lényeg.
A magyar ranglistán 1963-ban a második helyen álltam, az akkoriban verhetetlennek számító Gulyás Istvánt kétszer legyőztem. Játszhattam volna Wimbledonban. Megvolt a helyem a táblán, de Kutas István, a Sporthivatal mindenható elnökhelyettese nem volt hajlandó rajtengedélyt adni. Kivettem a háromévenként járó turista ellátmányt a 70 dollárral, és elmentem Wimbledonba: a lelátóról néztem azt a gyepet, amelyet én is kipróbálhattam volna.
A külföldi versenyekkel viszont egyetlen centet sem kerestem. Volt úgy, hogy tornát nyertem Berlinben, Pozsonyban, vagy győztem más, viszonylag kisebb jelentőségű nemzetközi versenyen, de csak egy serleg volt a jutalmam. Persze, ennek is örültem, nagy dolog volt számomra, hogy utazhattam, versenyeztem és még nyerni is tudtam”– mesélte még a 90-es évek közepén a Teniszmagazinnak.
A versenyzést 32 évesen fejezte be. Edző lett és nagyon szerette a munkáját.
“Szerencsém is volt, mert a kezem alá került az akkor 12 esztendős Taróczy Balázs, akiben lehetetlen volt nem felfedezni a kiugró tehetségét. Sem rá, sem a többiekre nem akartam ráerőszakolni az elképzeléseimet, inkább hagytam, hogy kifejlődhessen az egyéniségük, hogy önmagukat hozzák. Büszke vagyok arra, hogy egyetlen tehetséget sem rontottam el. lgyekeztem úgy segíteni, hogy közben engedtem, járja mindenki a saját tehetsége szabta útját.
Semmiképpen nem akarom állítani, hogy Taróczyt én hoztam fel a világ élvonalába, többen is segítették őt, de tény, hogy nem csak edzőként, hanem afféle menedzserként is foglalkoztam vele. Első nemzetközi tornájánál is én bábáskodtam, én leveleztem le, hogy indulhasson Monte Carloban.”
A 90-es évek elején elégedetten nyilatkozta, hogy boldog családi életet él, már csak egy nagy vágya maradt: a lánya és a fia után unokát nevelhessen. Ez a kívánsága is teljesült.
Komáromy Ferenc nem gazdagodott meg a teniszből, de mindig segített, ahol tudott. Zuglóiként kerületi alapítványokat támogatott és a teniszpályán is gyakran jótékonykodott. Mozgássérült, kerekesszékes gyerekeket tanított teniszezni.
“A tenisz csodálatos játék, akárhol is játsszák, higgyék el nekem”– mondogatta visszatérően Komáromy Ferenc.
Drága Gubek!
Már most nagyon hiányzol.
Nyugodj békében! Soha nem felejtünk. Köszönjük, hogy voltál nekünk és mindent, amit a magyar teniszért tettél.
(Magyar Tenisz Szövetség)
Írta a JochaPress
