Hétfőn Lakitelken tartotta éves közgyűlését a Magyar Sportújságíró Szövetség, ahol számos kitüntetést vehettek át a kollégák, amihez ezúton is gratulálok. Nekem személy szerint a Bölöni Lászlóval volt, Csisztu Zsuzsa vezette beszélgetés tetszett a legjobban.
Bölöni Lászlóval (fotó: Bérces Edit)
Hogy miért. Elmondanám röviden. Bár nekem semmiféle rokonságom nincs Erdélyben, viszont az édesapám a hajdani Bácskában, Újvidék közelében született. Meggyőződésem, hogy bizonyos dolgokat meg lehet örökölni. Például azt, hogy ha valaki kisebbségi területen látja meg a napvilágot, azt a semmivel össze nem keverhető érzést, amit a kisebbségi lét, az örökös másodosztályú volt jelent, igenis meg lehet örökölni.
Így vagyok ezzel én is mindmáig. Történjen bár szerte a világban, Bácskáben, Erdélyben, a Felvidéken vagy éppen Ausztráliában bármi az ott élő magyarokkal, azt én egész lényemben átérzem! Amikor a hetvenes-nyolcvanas években az utazásaim során személyesen is megtapasztalt Ceausescu-féle hidegháborús időkben ismételten hallottam a színmagyar, de a román válogatottban is meghatározó szerepet játszott Bölöni Lászlóról, góljairól, de még inkább magyarságáért következetesen megvívott harcairól, akkor az a mentalitás, az az életvitel nekem bizony nagyon tetszett. A legjobban az maradt meg bennem, hogy hosszas csatározás eredményeként sikerült kiharcolnia a román újságíróknál: a nevét ne BOLONINAK, hanem BÖLÖNINEK írják.
Bár többtucatnyi erdélyi utazásom során ismételten próbáltam a nyomára bukkanni, „kisipari” módszerekkel nem tudtam eredményt elérni. Most viszont az élet azt hozta, hogy egyenesen szembekerültem vele a „Bölöni, az Erdélyi Legenda” című film vetítését követően. Sikerült néhány mondatot is váltanunk, Nagyon röviden elmondtam korábbi kutakodásaim tényét, elismerésemet nyilvánítottam az ottani sajtósokkal vívott csatájával kapcsolatosan. Arra is ígéretet kaptam, hogy nem további évtizedek múltán alkamat találunk majd egy mélyebb beszélgetésre is.
Bölöni László természetesen a közgyűlés részvevői előtt is megnyilvánult. Ott leginkább az tetszett, amikor kijelentette: a magyarságát mindig és mindenhol megvalló erdélyi ember igenis lehet tisztességes állampolgára Romániának.
Ehhez a mentalitáshoz ezúton is gratulálok a Lakitelekről a bácskai Topolyára, a film ma esti, ottani bemutatójára továbbutazott, 106 szoros román válogatott labdarúgónak, aki következetes kiállásával nagyon sok örömet okozott erdélyi, és a világban szétszórtan élő magyar honfitársainak.
(jochapress / Jocha Károly)
Írta a JochaPress
