Egy esztendővel ezelőtt, 2025. április 3-án hunyt el minden idők legjobb magyar kézilabdázónője, Sterbinszky Amália. Váratlan halála megdöbbentette a közvéleményt.
A Vasas legendája hosszú évek óta Dániában élt, és túl a hetvenen is rendszeresen sportolt. Helsingörben volt az otthona, ott kapott sztrókot. Egy koppenhágai kórházba szállították, de már nem tudták megmenteni az életét.
A világklasszis kézilabdázó 74 esztendős volt. Nevét sportcsarnok őrzi Angyalföldön, a Vasas Fáy utcai otthonában. Sterbinszky mindössze néhány nappal élte túl klasszis csapattársát, Bujdosó Ágotát. Amált – ahogy mindenki becézte őt – megrázta a legendás kapus halálhíre, de aligha gondolta volna bárki is, hogy nem sokkal később ő is utána indul a végtelenbe.
Hogyan is gondolhatott volna az elmúlásra, amikor az egészséges életmód nagykövete volt Dániában? Rendszeresen tornázott, futott és természetgyógyászként dolgozott. Már életében legendaként beszéltek róla: őt választották a XX. század legjobb kézilabdázójának Magyarországon.
A tragédia előtt három nappal még lefutotta a szokásos napi rutinnak számító nyolc kilométeres távot. Látszólag makkegészséges volt, a sztrók minden előjel nélkül csapott le rá.
Lelkesné Tomann Rozália, egykori csapattársa és barátnője megtörten nyilatkozott lapunknak:
– Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék Amálra. Sokszor a kezembe veszem a telefont, hogy hívjam őt és nagyokat nevessünk. Mi voltunk a ’vizes lányok’: ő hajdúszoboszlói, én hévízi. Egy szobában laktunk a válogatott edzőtáborában, megszámlálhatatlan emlék köt össze bennünket. Egyszerűen nem tudok múlt időben beszélni róla még most sem – emlékezett Lelkesné Tomann Rozália az elhunyt csapattársra.
Sokan szerettek volna végső búcsút venni a klasszistól, ám a gyászszertartásra szűk családi körben került sor Dániában: a tengerbe szórták a hamvait.
Hajós Mária, a népszerű énekes, Ihász Gábor özvegye, szintén elérzékenyülve beszélt az egy évvel ezelőtti tragédiáról.
– Amál élvezte az életet, s úgy tervezte, hogy örökké él majd. Bevallom, mi is ezt gondoltuk róla. Amikor férjhez ment és Dániába költözött, akkor sem szakadt el tőlünk. Hacsak tehette, hazajött, s olyankor találkoztunk, nevettünk, nosztalgiáztunk. Amikor utoljára láttam, telis-tele volt energiával, optimizmussal, élni akarással – mesélte Hajós Mária.
Forrás: Blikk
Írta a JochaPress
