Művészi pofonok, ütős poénok – Papp Laci a görbe tükörben is halhatatlan
Hogy mennyire adta magát a rajzpályázat Papp László születésének 100. évfordulója előtt? Nagyon is! Mert a korabeli lapok grafikáiban is kiütéssel nyert.
„Nem düh volt az, csak a fizika kikerülhetetlen törvénye” – ez lett akkoriban a „tudományos ökölvívás” szlogenje, s már nem tudni pontosan, hogy Peterdi Pál vagy Kő András öntötte szavakba, a lényeg, hogy megszületett a zseniális kijelentés.
De amíg a ringben a nyers erő dominált, a Ludas Matyi hasábjain a szatíra szelídítette legendává a bajnokot
A korabeli karikatúrák vizuális ódák voltak: Kaján Tibor minimalista vonalaiban Laci nem egy óriás, hanem egy geometriai pontosságú ütőgép volt, arcán az angyalföldi vagánysággal.
Miért imádták a rajzolók?
Mert ő volt a népmesei hős, aki a kor szürkeségét is kiütötte, illetve külföldön a vasfüggöny mögötti elnyomottak egyik jeles alakja. A rajzokon a bal ökle gyakran nagyobb volt a fejénél – és a szorítóban ez pontosan így is érződött. Lehetett viccelni a kesztyűje méretével, de a tartásával soha
Ahogy a Bajnok mondta:
„Én nem verek meg senkit. Csak megmutatom neki a saját hibáit.”
Papp László nemcsak a pofonokat osztotta úriemberként, a halhatatlanságot is úgy viseli, mint egy jól szabott zakót.
