A legendás sportolót spárgázás közben ábrázoló bronzszobrot Keleti Ágnes lakásának szomszédságában állították fel. Az ünnepségen a család mellett Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, Maya Kadosh, Izrael magyarországi nagykövete, Fazekas Csilla, az I. kerület alpolgármestere, Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke, valamint Grósz Andor, a MAZSIHISZ elnöke, illetve olimpiai bajnok sportolók, a magyarországi zsidó közösség képviselői és az UTE gyermek tornászai voltak jelen. Amint az eseményen elhangzott, a műalkotás felállítása a Miniszterelnökség támogatásával a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány közreműködésével valósult meg.
Gulyás Gergely arról beszélt, hogy ez az esemény tisztelgés egy legenda előtt, s annak, aki szeretné megérteni a 20. század történelmét és azt, hogy miként lehetett azt túlélni, annak Keleti Ágnes sorsát meg kell ismernie és emlékét meg kell őriznie. A miniszter felidézte a tavaly januárban, 104. születésnapja előtt egy héttel elhunyt Keleti Ágnes életét, azt, hogy a zsidó közösség legendás sportegyesületében kezdett tornászni, majd az MTE-ben vált bajnokká. Egyedülálló tehetsége korán egyértelművé vált.
„Azután mindent kisiklatott a történelem. A magyar állam nem tudta megakadályozni a német megszállást, a magyar közigazgatás egy jelentős része közreműködött a zsidóság deportálásában. A vészkorszakban sok százezer ember élete veszett oda és ez az időszak a magyar sportban is számtalan pótolhatatlan tragédiát hozott. Keleti Ágnest is mélyen megsebezte a Holokauszt. Édesapja és számos rokona a megsemmisítő táborok áldozata lett, de ő a háború után azok közé tartozott, akiknek volt erejük újrakezdeni mindent és a magyar és egyetemes tornasport legendája lett” – hangsúlyozta Gulyás Gergely, külön kiemelve Keleti egyedülálló eredménysorát, többek között öt olimpiai bajnoki címét, 46 magyar bajnoki aranyát és az egyetlen világbajnokságáról hazahozott teljes éremkollekcióját.
A tárcavezető megemlítette, hogy a kiváló sportember a melbourne-i olimpia után több más társához hasonlóan a „szabadságot választotta”, Izraelbe költözött, ahol gyermeket nevelt és edzőként dolgozott, s oroszlánrészt vállalt az izraeli tornasport megteremtésében és magas szintre emelésében. A magyarországi rendszerváltozás után viszont hazatért Magyarországra.
„Csúcstartó volt az élete is, nemcsak hosszúságban, hanem szélességben is. A legmagasabb kort megélt olimpiai bajnokunk és nemcsak sportteljesítménye, de élete is példaképpé tette őt. Igazán értette az élet értékét és mindhalálig szerette azt” – hangsúlyozta Gulyás Gergely.
Fazekas Csilla, a belváros országgyűlési képviselőjelöltje köszöntőjét azzal kezdte, hogy az ilyen alkalmakkor óhatatlanul valami lezárás-érzés támad az emberben, könnyen kimerevíti a múlt képeit és „pátosszal keretezve elhelyezi azokat egy letűnt kor gondolatbeli tárlatának falán”, de ez ebben az esetben nem lehet így.
„Mindez a lehető legtávolabb állt Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornásznőtől, akinek számára az életigenlés, a derű, a bizakodás metszetében volt értelmezhető a világ, mely sokáig mostoha volt vele – ő mégis oly nagyon tisztelte és szerette” – mondta Fazekas Csilla, aki szerint a nemzetnek a mai bizonytalan világban nagy szüksége van példaképekre, olyanokra mint Keleti Ágnes. – „Ha megengednek egy személyes benyomást: különösképpen lenyűgözött, hogy Keleti Ágnes sohasem panaszkodott vagy gyűlölködött, nem égett bosszúvágy a szívében és nem okolt senkit nehéz sorsáért. Nem szidta a zaklatott századot, hanem emelt fővel végigélte azt. Amikor kifogásokat keresünk és a körülményekre fogunk bármit, jusson eszünkbe a végtelen lelkierővel megáldott, aprócska hölgy – a mi bajnokunk.”
Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke beszédében felidézte a Nemzet Sportolójának, Magyarország legtöbb olimpiai érmet szerző női versenyzőjének nem mindennapi karrierjét. Egyúttal azt emelte ki Keleti Ágnessel kapcsolatban, hogy magát optimista álmodozóként aposztrofálta, és ezekkel a tulajdonságokkal mindig megtalálta a szerencsét a szerencsétlenségben.
„A példamutatás erejében hitt – és nemcsak beszélt róla, példát is mutatott” – jegyezte meg a MOB első embere, aki felidézte, hogy Keleti 1940-ben szerezte első magyar bajnoki címét, de zsidó származása miatt, még abban az évben eltiltották mindennemű sporttevékenységtől és csak a második világháború után térhetett vissza. Majd 1948-ban újra nehéz helyzet elé állította az élet, amikor a londoni olimpia előtti egyik utolsó edzésen bokaszalag-szakadást szenvedett, így nem versenyezhetett.
A sok nehézség ellenére azonban nem adta fel és az 1952-es helsinki játékokon négy érmet nyert (1 arany, 1 ezüst, 2 bronz), majd 1956-ban, a melbourne-i játékokon ért pályafutása csúcsára, amelyen négy arany- és két ezüstéremmel zárt. Gyulay külön kiemelte, hogy Keleti Ágnes lett az 1956-os olimpia legeredményesebb versenyzője, egyben a legidősebb aranyérmes tornásznő, akinek a magyar tornasport 40 olimpiai érméből tízben volt jelentős szerepe.
„Keleti Ágnes életfilozófiáját így fogalmazta meg: +az ember érzi, mi esik jól neki, és csak olyan dolgokat csináljon, amiket szeret. Az a legfontosabb a világon, hogy az ember szeressen+. Ennél szebb, tartalmasabb, hasznosabb üzenet aligha létezik manapság. Köszönjük, Ági néni!” – zárta szavait Gyulay Zsolt.
Az ünnepség lezárásaként Gulyás Gergely, Maya Kadosh és Gyulay Zsolt közösen leplezték le Keleti Ágnes szobrát, melyet Lelkes Márk Cserny-díjas szobrászművész készített.
Írta a Magyar Hírlap
