Grünfelder Péter, a LIQUI MOLY NEKA játékosa volt a vendég a Kézilabda magazin Csapatkapitányok rovatában.
„A koromból adódóan felelősségteljesnek mondanám magamnak, fő feladatomnak pedit azt tartom, hogy az edző és a csapat között »szakadékot« áthidaljam.”
A pályafutását a Pick Szegednél kezdő 35 éves beálló úgy fogalmazott: mikor először találkozott Sótonyi Lászlóval, a LIQUI MOLY NEKA vezetőedzője „felvázolta, hogy ő mit szeretne: kellett neki egy csibész, aki az agressziót beleviszi a játékba, és magával húzza a többieket, hogy felkeményedjen a védekezés, és hogy ezt támadásba is át tudják fordítani”.
Grünfelder Péter beszélt Katzirz Dávidról, akitől a Szeged felnőttcsapatába felkerülve sokat tanult a csapatkapitányságról, valamint arról is, hogy kézilabdás családból származik, így „meg sem fordult a fejében, hogy más sportágat próbáljon ki”.
Fiatalon minden poszton megfordult: szélsőként kezdett, majd külső pozíciókban játszott, később bekerült beállóba Szegeden, ahol hat évet töltött el, és utolsó idényében bemutatkozott az NB I-ben és a Bajnokok Ligájában.
„Akkor még nagyon fiatal voltam, és nem éreztem magam kész játékosnak, tehát nekem meccsrutin kellett. Az, hogy vezetünk tízzel és felkerülök nem ugyanaz, mint ha mondjuk egy ikszes meccsen kell megmutatni, hogy mit tudsz” – idézte fel szegedi időszakát.
A Tisza-parti időszak után hazaköltözött Pécsre, de nem tekintett rá visszalépésként, „ugyanúgy első osztály volt, és úgy gondolta, ha ott jól megy a játék és fejlődik, akár még visszakerülhet Szegedre, ami – utólag tudjuk – nem történt meg, de lehetőségként tekintett rá”.
2013-tól négy éven át Mezőkövesden kézilabdázott, kupabronzot szerzett a csapattal, amit pályafutása egyik legnagyobb eredményének tart, persze a szegedi bajnoki ezüst mellett. Hosszú távon is el tudta volna képzelni ott magát, de „a kiesés ott is keresztbe húzta” a dolgot, és az is rosszul érintette, hogy „nem a saját posztján játszott, csak az utolsó félévben került vissza beállóba”.
Utána Komlóra került, az első évében megnyerték a Ligakupát és bajnoki ötödikek lettek, ami már Európa Kupa-indulást jelentett, úgyhogy amondó: akár „karrierje csúcsának is lehet nevezni azt az időszakot”.
„Nem szerettem volna védőspecialista lenni – vallott mosollyal az arcán. – Támadni is nagyon szeretek. Ezt mondták. Az edző azt mondta, hogy védekezzek, akkor védekeztem.”
Nem gondolkozott váltáson, de hat év elteltével „úgy alakult, hogy váltani kellett”, nem hosszabbították meg a szerződését, ami fájdalmas döntés volt számára. A kis Veszprémhez került, ahol szintén „nagyon jó kis csapat volt, bár az eredmények nem ezt tükrözték, de több volt abban a csapatban, mint amit kihoztak belőle”.
„Tavaly decemberben egy edzés után Éles József lejött, és mondta, hogy Sótonyi mester felhívta, hogy szeretne engem kölcsönvenni, hogy hátha tudok lendületet adni a kiesés szélén álló csapatnak” – emlékezett vissza, hogyan kerül a NEKA-hoz.
Rögtön csapatkapitány-helyettes lett, de Molnár Robin sérülése miatt elő kellett lépnie csk-vá, nyáron pedig „állandó megbízást kapott” a karszalag viselésére.
Pár éve elvégezte az erőnléti edzői tanfolyamot, ami nagyon érdekli, idén már az U16-os csapat mellett dolgozik új szakmájában, jövőre pedig szeretné ezt folytatni, annál is inkább, mert „az NB I-es kézilabda valószínűleg véget ér” számára.
Forrás: M4 Sport
Írta a JochaPress
