3 perc, 45 másodperc levegő nélkül, és 15 méteres mélység
Törőcsik Zsófia a világrekord után megy tovább. A Fülöp-szigeteki Mabini egyik csendes hoteludvarán nyilatkozott búvárúszó világklasszis. A friss élmények még ott vannak a hangjában, és minden válasza mögött ott húzódik a mélység súlya. A nOxygen Apnea Club versenyzője az AIDA (Nemzetközi Szabadtüdős Búvár Szövetség) Fülöp-szigeteken rendezett versenyén 105 méteres merülésével világcsúcsot állított fel.
– Milyen volt a rekordmerülésed?
– Nem voltak túl ideális körülmények. Pont az egyik bíró mesélte, hogy visszanézték a felvételeket. A kötél legalján a tányérnál kamera is van, ami rögzíti a merülés legmélyebb pontján történteket, hogy lássák, minden szabályos volt-e a fordulónál. Azt mondta, hogy olyan áramlat volt lent, még 100 méteren is, hogy vitte a kötelet a súllyal együtt. Ez kívülről sokszor nem látszik, de ott lent nagyon nehéz ezzel megküzdeni.
– Mennyire nehezíti ez a merülést ilyen mélységben?
– Nagyon. Nem elég, hogy 105 méterről fel kell jönnöd, még az áramlat ellen is dolgozol. Ez rengeteg energiát kivesz, sokan ilyenkor ájulnak el a felszínen. Az erős szél mellett az első 30-40 méteren, a felszínhez közel szél miatt volt áramlat, aztán középen nyugodtabb volt, majd 70-80 métertől megint erősödött, ráadásul ellenkező irányból. Szóval nem volt egyszerű. Az órámon a megfelelő funkció sem kapcsolt be valamiért, aminek automatikusan el kellett volna indulnia, így lefelé haladva semmilyen hangjelzés nem működött, amiket hallanom kellett volna bizonyos mélysegeknél. Gyakorlatilag “vakon” merültem, de végig nyugodt tudtam maradni.
– Hogyan zajlik egy ilyen merülés technikailag?
– Ez a free immersion versenyszám, tehát kötélen húzom magam le és fel, uszony nélkül. Van rajtam plusz súly (ólom), nálam körülbelül két kiló összesen, a derekamon és a nyakamon. Ezzel gyorsabban leérek, de ezt ugyanúgy vissza is kell hozni. A lényeg, hogy amennyivel lemész, ugyanannyival fel is kell jönni. A világrekord merülés kb. 3 perc, 45 másodpercig tartott, és ezt kellett kibírni levegő nélkül, miközben “harcoltam az elemekkel”. A mostani edzések során egyébként volt egy közel 5 perces merülésem is.
– Mennyire vett ki belőled ez a rekord?
– Eléggé. Most már éreztem, hogy fáradt vagyok. Fáj a vállam, a hátam, az elmúlt hetek kisebb izomhúzódásai most visszajöttek a kimerültség hatására. Szerencsére van pihenőnap, az nagyon kell. Egyelőre még nem döntöttem el, hogy a következő versenynapon indulok-e, majd a holnapi nap után okosabb leszek.
– Ez a rekord mit jelent számodra?
– Ez az első mélységi világrekordom, és összességében pedig a második, hiszen a Világjátékokon megdöntöttem egy medencés csúcsot. Nagyon boldog vagyok, erőt ad a folytatáshoz.
– Volt olyan pont a felkészülés során, amikor elbizonytalanodtál?
– Igen, a bifines (dupla uszonyos) merüléseknél a nitrogén-narkózis miatt. Volt pár merülésem, amikről tudtam előre, hogy nehezek lesznek. Igazán mély 90-100 plusz merüléseknél meg tud ütni a narkózis és előfordul, hogy elveszted a kontrollt a mozgáskoordinációd felett. Olyankor olyan érzés, mintha megittál volna egy üveg whiskyt, és úgy kellene feljönnöd. Érzed, hogy mozogsz, de nem haladsz igazán, és közben tudod, hogy még sok van hátra a felszínig. Ez mentálisan elég kemény tud lenni.
– Mi jön most, hogyan tovább a versenyen?
– Mindenképp folytatom. Még két számban szeretnék indulni, az egyik biztosan a bifin lesz. A kérdés az, hogy a következő versenynapon indulok-e, vagy pihenek még egyet. Az a cél, hogy az összetettben is jól szerepeljek.
(Törőcsik Zsófia Sajtócsapat)
