Az még önmagában nem érdem, hogy Tursics Krisztián egy szemtelenül fiatal ember, aki életének még csak a 34. évében jár. Ha azonban azt is hozzátesszük, hogy fiatal kora ellenére, már másfél évtizedes edzői múlttal, gyakorlattal rendelkezik, akkor a tény egészen más optikát kap. Volt honnan megkapnia a kezdéshez szükséges impulzusokat, hiszen szülei – Tursics Sándor és Tursicsné Iván Krisztina – révén gyakorlatilag beleszületett a kosárlabdázásba. Már egészen kisgyermekként rendszeresen ott volt a palánkok közelében és kapta az életre szóló élményeket. A szamárlétra megmászását követően most a Csata DSE felnőtt női kosárlabda csapatának edzője, akinek tevékenysége meglehetős széles skálán mozog. Érdekes és tartalmas beszélgetést folytattunk.
Tursics Krisztián (fotó: jochapress)
– Bár a családban tényleg rengeteg benyomás ért, de semmiféle kényszer nem volt arra vonatkozólag, hogy én kosárlabdázó, vagy edző legyek. Három éves koromtól végig kísértem édesapám vezetőedzői munkásságát, előbb a Tungsramnál, majd a Ferencvárosban. Kosárlabdázni négyéves koromban kezdtem a Csatában, ahol még a kenguru korosztályban fiúk-lányok együtt kosaraznak. Később a BLF-ben, majd a Tizenkét Karátos Iskola csapatában játszottam. U16-ban országos bajnokságot nyertünk. Azután jött a Honvéd, majd a MAFC. Tizennyolc évesen tettem meg az első lépéseket az edzői pálya felé. Ekkor kezdtem a Csatában toborzással és előkészítő edzésekkel foglalkozni. A családi filozófia miatt minden korosztállyal kellett foglalkoznom, mielőtt felnőtt edző lehettem. Most felnőttekkel foglalkozom, de párhuzamosan figyelem a fiatalok mérkőzéseit, edzéseit, a játékosok fejlődését.
– Mikor dőlt el Ön számára egyértelműen, hogy a legjobb helye a felnőtteknél lesz? –
– Kilenc évvel ezelőtt. Akkor, amikor a Lelik Réka korosztályával megnyertük az U18-as országos bajnokságot. Arra a generációra építve a feljutást tűztük ki célul. A húszéves átlag életkorú gárdával ez már az első szezonban sikerült is. Akkor jutottam arra a döntésre, hogy én a felnőtt kosárlabdával szeretnék foglalkozni. Lelik Rékával egyébként öt és fél éven át dolgoztam és számomra mindmáig ő a legprofibb játékos, akivel eddig együttműködhettem. Amikor anyagi források hiányában megszűnt a felnőtt csapatunk, a tizenhat és tizennyolc éveseknél folytattam pályafutásomat. Két évvel ezelőtt ismét kitűztük a célt, hogy próbáljuk meg a följutást az „A” csoportba. Ez sikerült, így most Csata TKK néven elindultunk a felnőtt mezőnyben.
– Az idei bajnokság végeredményétől, az elért helyezés számszerűségétől függetlenül, hogyan, milyen időre előre tervezhet a jövőt illetően?
– A Csatának a filozófiája, hogy nevelje a fiatal tehetségeket. A Csata DSE küldetése a női professzionális kosárlabdasport minőségi alapjainak megteremtése, tehetségek toborzása, képzése, fejlesztése, versenyeztetése hazai és nemzetközi környezetben, így biztosítva a magyar női kosárlabdasport utánpótlásának magját. Fontos szempont, hogy a fiataljainkat fokozatosan be tudjuk építeni a felnőtt csapatba és egy teljes sportolói karrierutat tudjunk biztosítani. Ameddig nem volt felnőtt csapatunk, addig idejekorán elvitték a játékosainkat. A hosszútávú célunk az, hogy a tehetséges fiataljaink saját felnőtt csapatunkban, itthon kapjanak lehetőséget a további fejlődésükre. Idén már olyan környezetben, olyan hátteret kaphatnak a játékosok, ami kimagasló Budapesten. Ehhez kell alakítanunk a felnőtt csapat építésének filozófiáját.
– Mit tart kiemelten fontosnak a következő szezonra való előkészületeket illetően?
– Minden erőmmel azon vagyok, hogy a csapat valamennyi játékosa augusztus 20-ig megérkezzen, s így a teljes játékoskerettel tudjuk elkezdeni a felkészülést. Olyan felnőtt magyar játékosokat szeretnék a csapatunkban tudni, akik értik a Csata-filozófiát. Szakmailag és emberileg is illeszkednek a rendszerbe. Akarnak dolgozni, fejlődni és tudják segíteni a fiatal játékosainkat.
– Ennek a folyamatnak igen fontos láncszemei az ügynökök, akik a külföldi játékosokat hozzák Magyarországra. E téren milyen tapasztalatai vannak?
– Az első ötéves élvonalbeli szerepléseink során folyamatosan bővült az a kör, akikkel megpróbáltam együtt dolgozni. Az évek során szerzett tapasztalataim alapvetően pozitívok, a döntő többségük korrekt partnernek bizonyult.
– Az anyagi lehetőségek jelentősen befolyásolják a keresgélés során a mozgásterét?
– Többszörösen is. A pénz mindent alapvetően befolyásol, ebből a tényből kell kiindulnunk. De van itt más gond is, ami egyenesen nyomasztó. Amerikában ugyanis a sapka rendszer azonos feltételeket teremt a bajnokságban indulók között. Tehát minden klubnak ugyanannyi pénzből kell megpróbálnia úgy gazdálkodni, hogy minél sikeresebb csapatot formáljon. Nálunk viszont ilyen megszorítás nincs, ezért lehetséges, hogy a leggazdagabb klub mondjuk tízszeres költségvetéssel dolgozik a legszegényebbhez képest. Ha viszont nálunk is az lenne, mint Amerikában, hogy minden klub azonos forintösszegből gazdálkodik, akkor majd én eldöntöm, hogy a pénzt egy nagyon hiányzó centerre, egy irányítóra és egy magasbedobóra, vagy más elosztással költöm el. Abban az esetben valódi verseny alakulhatna ki a klubok között. A Csata TKK például hatszor kevesebb pénzből gazdálkodhat, mint a jelenlegi leggazdagabb egyesület. Ezeket a tényeket felsorolva ismét megkérdezem: mi értelme az első háromnak például a táblázat alsó hat-hét helyezettje ellen pályára lépnie? Számomra a kompetitív bajnokság a legnagyobb álom, amit szeretnék megélni Magyarországon, mert akkor reális feltételendszer alakulna ki az edzők egymás elleni versenyéhez.
– Sok mindent felvetve és elgondolkodva a hallottakon, azért csak megkérdezem: milyen reményekkel készül a Csata a 2026/27-es bajnokságra?
– Általános érvényű óhajom, hogy az idei évhez képest minden pozícióban legalább egy kicsit, de egyértelműen fejlődjünk. Junior csapatunk a hét végén bajnok lett, onnan néhány játékos már tagja lesz a következő évi felnőtt keretnek. Az idén beépült és megtartott felnőtt magyar játékosokhoz szeretnénk még igazolni és a külföldiek pedig a hiányposztra érkeznek. Ha ezek a remények valóra válnak, megvan az alapunk ahhoz, hogy magasabb pozíció elérésével számolhassunk.
– Arról is érdekelne a véleménye, hogy a magyar női válogatott kijutása a világbajnokságra mi jelent, mennyit ér a hazai kosárlabdázás számára?
– Ez az eredmény rendkívüli jelentőségű, elsősorban azok után, hogy az olimpiát követően az Európa-bajnokságra sem jutott ki a nemzeti együttes. Az ismert okokon túl elmondható, hogy ez a társaság most érett össze arra az állapotra, hogy a még meglévő sikeréhséggel együtt képes legyen ilyen szintű produkcióra, s végső soron kiharcolni a vb-részvétel jogát. Ez a tény a magyar kosárlabdázás számára egy nagyon nagy öröm. Ez az eredmény most az egész országnak nagyon kellett. Elsősorban a sportágunk népszerűsítésére lenne szükség, mert kicsi a nézettségünk. Ezután talán közelíteni fog a nézőszám ahhoz a szinthez, ami elengedhetetlenül szükséges lenne a továbblépéshez. Már most egészen más az érdeklődés a szeptemberi világbajnokság iránt, mintha azt a magyarok nélkül rendeznék meg.
– Ismerve az időigényes életformáját, csak rákérdezek: milyen más sportágra jut ideje a fő profil, a kosárlabda mellett?
– Szinte minden érdekel és napi szinten igyekszem minél több eseményt megnézni, a nemzetközi eredményeket követni. A labdarúgás és a kézilabda állnak a sor elején. Az eseményeiket taktikai szempontból is figyelem, mert érdekel, mit lehet átmenteni a kosaras viszonylatokba, ráadásul még kimondottan érdekelnek is a két sportág meccsei. Alapvetően Barcelona drukker vagyok, de az is nagyon tetszik, amit a Szoboszlai a pályafutása során eddig véghez vitt. Kézilabdában pedig a Görbicz Anitát emelném ki, mert amit ő tudott megtenni a labdával, az számomra mindmáig egyedülálló.
– Szakmabeliekről, az edzőkről, esetleges példaképeiről még nem volt szó.
– Több edzőóriás nevét is megemlíthetném, akiknek a munkája minden elismerésre méltó. Nekem személy szerint Zseljko Obradovics neve a legelső ezen a képzeletbeli listán. Egészen biztosan nem túlzás őt kiemelkedőnek és követésre méltónak mondani.
(jochapress / Jocha Károly)
Írta a JochaPress
