Sütő-Nagy Zsolt
2026. május 23. szombat. 8:12
Frissítve: 2026. május 23. 8:15
A Bajnokok Ligája és jogelődje, a BEK döntőinek felidézésekor óhatatlan büszkeséggel emlegethetjük, hogy az első két meghatározó döntőn hazánk fiai meghatározó szerepet játszottak. Puskás Ferenc fantasztikus 1960-as teljesítménye után, az 1961-es BEK-döntőt a Guttmann Béla irányította Benfica nyerte meg a Barcelona ellen 3-2-re diadalmaskodva. A katalán csapat két gólját Kocsis Sándor és Czibor Tibor szerezte, de ez is kevés volt, hogy a Real Madrid öt sikerét követően folytatódjon a spanyol sorozat.
A Guttmann-átok keletkezése
A portugál együttes volt az első, amelyik megtörte Puskással fémjelzett Real Madrid egyeduralmát a sorozatban. A siker kulcsa az volt, hogy az elején kiseprűzte a régi játékosállomány nagyrészét, és 18-20 éves fiatalokkal töltötte fel a keretet. Eusébiót úgy fedezte fel, hogy a fodrásznál véletlenül mellé ültették José Carlos Bauert, a Sao Paulo edzőjét, aki beszélni kezdett egy zseniális mozambiki fiúról, akit akkoriban látott futballozni. Guttmann Béla kiugrott a székből, azonnal repülőjegyet váltott Lourenco Marquesba, a mozambiki fővárosba – ma Maputo –, s két nap múlva a fiatal csillag már a Benfica labdarúgója volt, noha addig a nagy rivális Sporting helyi fiókcsapatában játszott.
Az 1961-es BEK-siker még Eusébió nélkül született meg, de az 1962-es amszterdami döntőben már a mindössze 20 esztendős „mozambiki gyémánt” vezérletével fektették két vállra a nagy favorit „királyi gárdát”. Azt a finálét napjainkig az európai foci legjelentősebb eseményei között tartják számon. A félidőben Puskás három góljával még 3-2-re vezetett a Real Madrid, és mindenki megvolt győződve, hogy a spanyolok hatodszor is elnyerik a serleget, ám Guttmann Béla a szünetben alaposan feltüzelte játékosait: „Az ellenfél már gyakorlatilag halott, simán nyertek, rúgtok neki egy ötöst.”
Mindnyájan azt hitték, hogy az edző megbolondult, de az események őt igazolták: a Benfica 5:3-ra győzött.
A következő 1962-es fináléhoz egy egészen rendkívüli anekdota kapcsolódik honfitársunk, Guttmann Béla révén. Az amszterdami fináléban a Real Madridot 5-3-ra győzték le, miután a spanyol csapatban Puskás nem tudta megdönteni két évvel korábbi szenzációs teljesítményét, s csupán 3 gólt ért el. Az első kettővel hiába vezetett 2-0-ra a királyi gárda, a portugálok fordítani tudtak.
Az ötszörös bajnok legyőzése hatalmas eufóriát hozott, és ezen felbuzdulva Guttmann extraprémiumot követelt a klubelnöktől, António Mundrungától, aki viszont elutasította, mondván ez nem szerepelt a szerződésében. A zsugori elnöktől dühbe jövő Guttmann erre megátkozta a klubot azzal a felkiáltással, hogy soha többé (egyes források szerint csupán 100 évig) nem nyernek európai kupát. Ezen talán még derült is akkor a klubelnök, ám mivel azóta elképzelhetetlen módon 8 finálét is elbukott a Benfica, ötször a BL/BEK-ben, háromszor pedig az UEFA/Európa Ligában maradt alul, Portugáliában már nagyon bánják, hogy elnökük nem tudott nagyvonalúbb lenni.
A világjáró edző
Guttmann Béla pályafutása során 12 ország 25 csapatát irányította, de sehol sem maradt sokáig. Ennek két oka volt, egyrészt a nehéz természete, másrészt mert hű maradt a mottójához: „a harmadik szezon végzetes” (vagyis nem szabad megvárni…). Az egyik legnagyobb és legismertebb magyar edző volt. Ő honosította meg Brazíliában a 4-2-4-es formációt, amivel 1958-ban világbajnokok lettek. Egymás után kétszer BEK-győzelemre vezette a Benficát. A világ minden táján elismerték és értékelték tudását.
A Guttmann-átok a hatvanas években háromszor is lecsapott a Benficára. Előbb rögtön a következő évben, amikor az olasz AC Milántól 2-1-re kaptak ki a portugálok, majd 1965-ben az ugyancsak olasz Internationalétól (0-1), míg 68-ban a Manchester Unitedtől.
Trófeagyűjtés olaszmódra
Erre az összecsapásra azért is érdemes külön kitérni, mert ez volt az első alkalom, amikor hosszabbításban dőlt el a kupa sorsa. A 90 percet 1-1-es döntetlennel zárták a csapatok, de a Wembleyben szinte hazai pályán játszó angolok a két évvel korábbi világbajnok együttes két sztárjával, Bobby Charltonnal és George Best a hosszabbításban 4-1-re diadalmaskodva eldöntötték a mérkőzést.
Amíg az ötvenes években öt sikerével a Real Madrid játszotta a főszerepet, a hatvanas években ugyan a Benfica is ötször jutott döntőbe, de a „Guttmann-átok miatt” csupán kettőt tudott megnyerni, és mivel az AC Milan, illetve az Internationale is duplázott, végül ebben az évtizedben az olaszok bizonyultak a legszorgosabb trófeagyűjtőnek.
Írta a Magyar Hírlap
