Triatlonosaink már nagyon várták, hogy végre megkezdődjön a világbajnoki sorozat. Az első fordulóban, Szamarkandban öt versenyző mutathatta meg, hogy milyen formában van a téli felkészülés után. Most az ő élményeiket olvashatjuk.
Miután a közel-keleti térségben zajló háború miatt elmaradt a világbajnoki sorozat Abu-Dhabi nyitánya, így egy hónappal többet kellett várnunk az első WTCS-fordulóra. A helyszín Szamarkand volt, ami a Föld egyik legrégebbi városa. Üzbegisztánban Lehmann Csongor a 4. helyen végzett, ami a korábbi két dobogós helyezése után a legjobb eredménye a vb-sorozatban. A 2024-es yokohamai 14. helye óta ez volt sorozatban a nyolcadik versenye a WTCS-ben, amit a legjobb tízben zárt.
„Örülök annak, ahogyan teljesítettem. Utólag kicsit benne van az ember gondolataiban, hogy néhány másodpercre volt a dobogó, de össze fog ez állni még jobban, ki fogom bírni azt a holtpontot, ami most a futásban a leszakadásom okozta. A felkészülés jól sikerült, jó formában vagyok, jobb formában éreztem magam Szamarkand előtt, mint ahogyan általában a szezon első versenye előtt szoktam. Szinte mindig a 10-12. hely körül nyitok, biztató, hogy sikerült szintet lépni” – mondta boldogan Lehmann Csongor.
A 27 éves versenyző a 30 fokos meleg miatt a többiekhez hasonlóan próbált kicsit átgondoltabban, tartalékolva menni. Az úszása remekül sikerült, jól is érezte magát a vízben, majd a bringán is sikerült elszakadniuk a főmezőnyről, de aztán a hőség miatt végül inkább az energia beosztására törekedett. Így a bolyok összezártak és egy 10 kilométeres futóverseny döntött. Tekintve, hogy nemrég országos bajnok lett utcai futásban ezen a távon, ezért ez kedvezett neki, egyedül a német Henry Graf támadását nem tudta kivédeni, de a 4. hely is azt bizonyítja, hogy jó állapotban van.
Lehmann Csongort a többi magyarról is megkérdeztük, akik szintén jó teljesítményt nyújtottak.
„Kropkó Marci jól ment a versenyen, az úszása iszonyatosan erős, ami megadja az alapját a versenyzésének. Jól néz ki a csapat és a mixváltó szempontjából, hogy mi, magyarok ketten is ott voltunk az élen, ráadásul végre Kiss Gergő is tudott egy olyan erőset menni, amit edzésen folyamatosan látunk tőle. Külön öröm, hogy ketten is a top húszban zártunk a tiszaújvárosiak közül.”
Kropkó Márton bevállalós versenyzéssel mutatta meg magát és azt, hogy az idén már az elitek között is nagyon komoly tényező lehet akár a legrangosabb viadalokon is. Tavaly ugyanitt, Szamarkandban ezüstérmes lett a világkupában, most a WTCS-ben sérülés miatt az élről kellett kiállnia a futás első kilométerein.
„Még nem tudom, hogy mennyire súlyos a vádlisérülésem, a napokban fog kiderülni. Egyszerre vagyok szomorú, hogy nem tudtam végig menni, és egyszerre vagyok büszke, mert addig a pillanatig ez volt az egyik legjobb élményem triatlonversenyen. A rajt után simán kiúsztam, nem igazán ért hozzám senki, elsőként értem oda a bójához. Miután leúsztam az első kört, hátranéztem és láttam, hogy senki sincs a lábvizemen. Nem volt előre eltervezve, hogy a felnőttek között, olimpiai távon így meglépek – mondta a 20 éves magyar tehetség.
A kerékpáron sem az volt a célja, hogy egyedül meglépjen az első körben, csak szerette volna, hogy nagyobb legyen az üldözők sebessége. Magabiztosnak érezte magát a nyeregben, ezért a táv vége felé, a hatodik körben mégis újra megpróbálta és sikerült is Chase McQueennel elszakadnia a többiektől. Előnyük 25 másodperc volt a depóból kijőve, de a fájdalom aztán közbeszólt.
Kiss Gergely pályafutása harmadik WTCS-futamán vett részt, a tavalyi algherói 25. és a hamburgi 47. helye után az eddigi legjobb eredményét érte el: a 18. lett, ami nyolc hónap versenyzés nélküli időszak után több mint biztató szezonrajt.
„A felkészülésem hosszabb volt, mint a legutóbbiak. Az isztambuli Európa-bajnokság után teljesen kipihentem magam, majd cyclocrosszal kezdtem az alapozást, néhány év után Nyíregyházán versenyeztem is ebben a műfajban. Utána jöttek a szokásos edzőtáborok, az időm nyolcvan százalékát Spanyolországban töltöttem. A fedett pályás atlétikai versenyek izgalmas kiruccanások voltak, háromezren 8:22-es egyéni csúcsot futottam. Jó volt igazán gyorsan futni, szerintem jó hatással volt a szezonomra” – emlékezett vissza a téli időszakra Kiss Gergely.
Szamarkandban saját bevallása szerint az úszás talán kicsit rosszabbul ment neki, de aztán kerékpáron hamar fel tudott zárkózni az első csoporthoz. A hőségben a közel két órán át tartó olimpiai távon nagyon meg tud főni az ember, ezért fontos volt, hogy futás közben is a megfelelő hűtő módszereket alkalmazza. Ezt hatékonyan megtette, a 18. hely pedig megadja az alaphangot az eddigi legsikeresebb szezonjához.
A 2025-ben az isztambuli Európa-bajnokságon megszerzett ezüstérmével ismét régi önmagát nyújtó Bicsák Bence szintén nyolc hónap után indult először triatlonversenyen. Az úszás után kerékpáron már nem sikerült felzárkóznia az első csoporthoz, így a 32. helyet tudta megszerezni.
„Felemás érzésekkel tértem haza Szamarkandból, mégsem bántam meg, hogy elutaztam és rajthoz álltam. Az elmúlt időszakban hazaköltöztem Budapestre, új környezetben, új körülmények között készültem. Viszonylag nyugodtabban kezdtük meg a felkészülést, annyi edzéssel, amennyit normálisan elbírok. Még nem vagyok csúcsformában, mégsem utolsóként jöttem ki a vízből, közel voltam a bolyhoz, csak pár másodpercen múlt, hogy elmenjek velük. Nem adtam fel, végig dolgoztam a biciklin. Régen menten ilyen nagy intenzitáson, ezért a futásban már nem tudtam úgy kihajtani magam, mint amire képes vagyok” – foglalta össze szamarkandi élményeit Bicsák Bence.
A rutinos versenyzőnek mindenképp biztató lehet, hogy a télen azzal a Vasco Vilacával készült együtt, aki most győzött Szamarkandban.
„Örülök a sikerének, nagyon megérdemelte már a korábbi rengeteg második és harmadik helye után. A télen minden futóedzést gond nélkül lefutottam vele, bízom benne, hogy előbb utóbb én is belelendülök.”
A kerékpáros rész végéig szintén szorosan alakuló női futamban Kropkó Márta úszásban és bringán is az élmezőnyben haladt, majd a futásban kicsit hátrébb szorult, de a tavalyi Karlovy Vary és Weihai fordulók után így is újra a legjobb húszban zárt, a 18. lett.
„Az úszás tök oké volt, a többi lánnyal beszéltük, hogy az egyik legerősebb úszómezőny gyűlt össze Szamarkandban, örülök, hogy harmadikként tudtam kijönni. A kerékpáros teljesítményemen sokat dolgoztam a télen, hogy erősebb legyen, szerintem ez látszott is, sokat húztam elöl a bolyt, próbáltam jó helyzeteket kialakítani. 2022 óta csupán kétszer tekerhettem 18 főnél kisebb csoportban, ez a mostani sem ilyen volt. Nagyon szeretnék már egyszer szökni és onnan egy még jobb eredményt elérni” – mondta Kropkó Márta, akinek futás közben kb. négy kilométer után elkezdett fájni a hasa, ezért nem tudta az élmezőny tempóját tartani.
A télen betegség és sérülés is hátráltatta, a rögös felkészülés után nem volt biztos benne, hogy egyáltalán el tud majd utazni Üzbegisztánba. Az elért eredmény mindezek fényében is jó visszaigazolást jelent neki, hogy a megfelelő úton jár.
Ahogyan a Szamarkandban elindult öt triatlonosunk mindegyike, úgy ő is Algheróban fog versenyezni legközelebb. A május 30-31-i hétvégéig szinte mindannyiukra komoly tréningek, magaslati edzőtáborozás vár.
Írta a Magyar Triatlon Szövetség
