Hosszan tartó súlyos betegséget követően 78 éves korában elhunyt Fazekas László, az Újpesti Dózsa és a magyar labdarúgó-válogatott korábbi csatára.
A hír a Royal Antwerp hivatalos közösségi oldalán jelent meg, az egykori olimpiai bajnok ugyanis 1980 és 1984 között a belga klub labdarúgója, 1995-ben és 1996-ban pedig az edzője volt.
A Kapa becenévvel illetett támadó Magyarországon kizárólag az Újpesti Dózsában futballozott, kilencszer nyert bajnoki címet a lila-fehérekkel, egyszer Magyar Népköztársasági Kupát, valamint háromszor elhódította a gólkirályi címet is, sőt 1980-ban a 36 góljával európai ezüstcipős volt, csak a Lierse belga csatára, Erwin Vandenbergh volt nála többször (39) eredményes abban az idényben.
„Az utcákon, a grundokon kezdtem futballozni. Lakásunk környékén, az Aradi utca, a Bajnok utca körül barátaimmal nagy mérkőzéseket játszottunk” – mesélte később az indulásáról. Először a Fradi toborzójára ment el, miután édesapja jó barátságban volt a zöld-fehérek pólós legendájával, a lakásukhoz közeli Aradi utcában autós szakboltot vezető Kárpáti Györggyel, „Gyurikával”. De az Üllői úton azt tanácsolták neki, hogy „Előbb egyél még egy kis spenótot!” A család a VI. kerületben, az akkor már Bokányi Dezsőről elnevezett Bajnok utcában lakott, a későbbi ezüstcipős csatár onnan járt ki az edzésekre, Újpestre.
„Tizenkét éves koromban már az Újpesti Dózsában rúgtam a labdát, az úttörőknél, és ez olyan romantikus volt akkor, úgy 1959-ben. Pénteken például az edzés után megkaptuk a felszerelést, és magunk vittük ki vasárnap a pályára. Ott játszottunk, ahol ma az újpesti sportcsarnok van, porban, homokban, és úgy érzem, az alapokat nagyon megtanultuk, hiszen én magam is itt töltöttem szabadidőm legnagyobb részét. Szeretettel emlékszem vissza első oktatómra, Kozák Pali bácsira, aki rúgófalat is felállíttatott, és nem fejeződhetett be úgy edzés, hogy félórákat ne gyakoroltuk volna a legkülönbözőbb rúgásokat. Tizenhat évesen már az ifjúsági csapatban szerepeltem, és jól emlékezetemben maradt, milyen boldog voltam, ha Göröcsöt, Szuszát láthattam. Arról az örömről nem is beszélve, ha néha beszédbe is elegyedtek velem.”
Csaknem 33 éves volt, amikor az Antwerpenhez szerződött, de négy idény után is maradt Belgiumban, és a St. Truidenhez igazolt.
A válogatottban 92-szer lépett pályára, ezzel az örökrangsor hatodik helyén áll, játszott az 1972-es Európa-bajnokságon, valamint az 1978-as és 1982-es világbajnokságon, a nemzeti csapatban összesen 24 gólt szerzett. Ötkarikás aranyérmet 1968-ban, Mexikóvárosban nyert, a Magyar Labdarúgó Szövetség pedig 1970-ben az év játékosának választotta.
Pályafutását követően Belgiumban, később Spanyolországban telepedett le, 1985-től 1996-ig különböző belga kluboknál dolgozott edzőként, az Eendracht Aalsttal és az Antwerppel az élvonalban is. Magyarországon csak egyszer vállalt munkát, a kilencvenes évek közepén Mészöly Kálmán szövetségi kapitányt segítette a válogatottnál.
Fazekas László évek óta küzdött a gyógyíthatatlan ALS, vagyis izomsorvadásos betegséggel.
Forrás: MLSZ / MTI
Írta a JochaPress
