Nem túlzás állócsillagoknak nevezni a magyar evezés eddig legeredményesebb újkori képviselőit. Elvégre a Melis Zoltán, Sarlós György, Csermely József, Melis Antal négyevezős egység által, az 1968-as, mexikóvárosi olimpián kiharcolt ezüstéremnél sem jobbat, sem annak megismétlését sem azelőtt, sem azután nem sikerült magyar evezősnek megszereznie. (Az 1957-ben, 1958-ban, 1959-ben és 1961-ben női egypárevezősben négyszeres Európa-bajnok Pap Jenőné, Méray Kornélia azért érdemel említést, mert a nők akkor még nem indulhattak olimpián, pedig a magyar hölgynek az 1960-as, római ötkarikás játékokon igen csak komoly éremszerzési lehetősége lett volna.)
Balról: Melis Antal, Csermely József, Sarlós György, Melis Zoltán (fotó: Sarlósné Mózer Erzsébet)
Maradt a négy ezüstérmes, akikre a sportág mindmáig hivatkozik és büszke is rá – szövegben legalábbis. Az „ezüstös fiúk” autonóm lényekként élték hosszú évtizedeken keresztül a maguk belterjes életét. Ameddig tudtak, minden évben hajóba ültek október 19-én, a mexikóvárosi döntő napján. Legutóbb tavaly viszont már csak a fotó jött össze nekik, a hajóba ülést fel kellett adniuk. Ami az idei évet illeti, hát bizony október még nagyon messze van, a gondok pedig ugyancsak sűrűsödnek az egymással és a barátokkal alapvetően jó kapcsolatot ápoló egykori világsztárok fölött.
Most éppen a 80. születésnapját ma ünneplő Melis Antal jubileuma kínálja az emlékezést. Arra is, hogy a négyes az előfutamok során nagy fölénnyel előzte meg a későbbi bajnok németeket. Az is említést érdemel, hogy tizenegy év versenyzés során 33 magyar, bajnoki első helyet követően harminc évig volt a Csepel SC evezőseinek vezetőedzője, s ez idő alatt mindössze egy alkalommal szorult a második helyre Tóni együttese a bajnoki pontversenyben.
Sajnos nem csak Melis Tóni beteg, hanem a két, hosszú ciklusban is szövetségi kapitányként is helyt állt öccse, a vezérevezős Melis Zoltán is. Zoli ritka nagy ellenállást fejt ki betegségével szemben, amely huszonhárom éve jelentkezett nála először és éppen ezekben a hónapokban támad egyre nagyobb erővel.
A 82. évében járó Csermely József és a 86. felé közeledő Sarlós György jobb egészségnek örvendenek, mint a Melis fivérek. Csermely is meglátogatta Melis Zolit, a rangidős, semmit nem halló Sarlós pedig Budakesziről minden héten elindul, hogy a szerinte „legjobb vezérevezőst” meglátogassa a kórházban. Bár az evezős szövetség hivatalos tisztségviselőinek eddig még nem sikerült felkeresniük a nagybeteg Zolit, de egykori csepeli versenyzőtársaival az élen többen is rendszeresen találnak erre alkalmat.
A jövőt senki nem tudhatja, miként az is tény: nem számíthatunk nagy csodákra. Éppen ezért kell örülnünk, hogy Melis Tóni megérte a 80. születésnapját és fogadhatja az ezüstérmes társak és a sportbarátok köszöntését is.
(jochapress / Jocha Károly)
Írta a JochaPress
